Ezért és ekkor lettünk csupaszok
TTE válasza a "Mióta és miért csupasz az ember?" kérdésre
Tudós részeim keresik a választ, de semmi bizonyíthatót vagy logikusat nem találtak még e kérdésre:
Mióta és miért csupasz az ember?
Pedig a válasz roppant egyszerű! Homo sapiensként akkor vált feleslegessé a testünket vastagon borító szőrzet, amikor elkezdtük „ruhával ékesíteni” azt. Azaz, már voltak eszközeink az elejtett állat megnyúzásához és elkezdtük a bundájukat magunkra aggatni.
Ennek oka pedig az volt, hogy kiválóságunkat kifejezzük társaink előtt. Sőt! Megmutassuk elődeinknek – más emberfajoknak is -, hogy mások vagyunk mint ők.
Már őseink kétlábra állásával is megnyilvánult az a tulajdonságunk, hogy fontos számunkra megmutatni azt, hogy különlegesek vagyunk, mások, mint a többi emlős állat. Sokáig ez elegendő volt különbözőségünk kifejezésére, de amint akadt egy új lehetőség, éltünk vele. Az elejtett állatok bundájával kezdtük beborítani a testünket. Eleinte csak az a vadász viselt szőrmét, amelyik elejtette az állatot. Aztán amikor egyre több lett a „bunda”, a csapat tagjai is magukra öltötték.
Persze ez az új szokás még újabb különbségtételi lehetőséget adott, hiszen a „ruha” lekoptatta a szőrt rólunk. Így még inkább mássá váltunk, mint szőrös elődeink. Minél nagyobb felületen borítottuk be szőrmékkel a testünket, annál csupaszabbak lettünk alatta. Így aztán hamarosan szükségünk is lett arra, hogy „ruhát” készítsünk magunknak. Különösen fontossá vált ez akkor, amikor Afrikai szülőhelyünkről hidegebb éghajlatú tájakra vándoroltunk.
Ennyi az egész.
