Minden élőlényben elültettem az élete féltésére való késztetést. Már az első apró élőlényeimnél is pontosan tudtam, hogy ez nagyon fontos, hiszen az élet értékes.
Az emberi lények esetében pedig még fontosabbá vált az élet védelme, hiszen ha nem vigyázunk magunkra, hanem lazán kezeljük életünk elvesztését, akkor elég hamar kihaltunk volna. Ezért IS kellett elfelejtenünk, hogy Tudatos Teremtő Energiák vagyunk.
Az én szemszögemből nincs mit veszítenem. Ugyanakkor kíváncsi és kreatív ötletekkel bíró vagyok, aminek köszönhetőek az olykor felbukkanó életellenes vágyaink. Tudom – drága Piciny részem -, hogy Te is éreztél már olyat, hogy kiugranál egy mozgó autóból, vagy egy magas épületről, hegyről. Nem azért, hogy öngyilkos legyél, hanem azért, hogy megtapasztald, milyen lehet az.
Az ilyen – emberi szempontból nézve – buta fantáziák miattam jönnek elő emberi részeimben. Ha tudod, hogy nem halhatsz meg, nem történhet semmi bajod sem, akkor másként tekintesz a világra. Ezért kell minden embernek az az alapvető ösztön, ami félelemként működik, és visszatart attól, hogy nagy veszélybe sodorjuk magunkat.
Persze ez a félelem mennyiség nem egyforma mértékű mindannyiunknál. Akadnak, akik halálmegvető bátorsággal vetik bele magukat bármely veszélyes helyzetbe és akadnak, akik szinte mindentől rettegnek és ennek köszönhetően alig élnek.
Amondó vagyok, hogy a kettő között van az, aki a legjobban csinálja.
Nem árt az óvatosság, de mindentől rettegni sem érdemes.
