Mielőtt magammal ragadnálak az emlékezés útján, hogy megértsd a Mindenség történetét, fel kell hívnom a figyelmedet valamire:
Olyan dolgokat igyekszem itt szavakkal leírni neked,
melyekre nincsenek is szavak.
Például az első történések leírását a következő mondatokkal kezdem:
” Létezésem tudata vágyat ébresztett bennem további tudásra. Tudni akartam: Ki vagyok? Mi vagyok? Miért vagyok? Ezek voltak az első gondolataim. Kérdések önmagamról, a létezésemről. „
Bár ez így szó szerint nem igaz – mert nem is lehet az -, mégsem fogalmazhatok másként a mai nézőpontomból, hiszen csak így tudom valamennyire érthetővé tenni mindazt, ami történt velem.
Természetesen a fent említett „tudás vágy” csak egyfajta kíváncsi vágyakozásként jelentkezett. Az úgynevezett „kérdések” pedig nem nyelvtanilag helyes mondatokban fogalmazódtak meg, csak az érzés irányát igyekszem kifejezni velük.
A “gondolataim” szó is természetesen túlzás, de mivel Te gondolkodó lény vagy, nem fejezhetem ki másként.
Tulajdonképpen lehetetlen szavakkal elmagyarázni valamit, ami a tudatosság teljes hiánya közben tapasztalható. Akkor még nem tudtam volna körülírni mindezt, hiszen nem létezett sem gondolat, sem szavak, csakis a jelenleg „érzés” szóval kifejezett valamihez hasonló valami.
Ha sikerül félretenned a szavak szintjén gondolkodást, és csak átérezni azt, amit az ilyen jellegű kérdések érzésként generálnak benned, akkor közelebb kerülhetsz az igazsághoz.
Kérlek, ne kapaszkodj tehát a szavakba!
Inkább igyekezz velem együtt emlékezni, és akkor érteni fogsz.
