Mi volt a nehezebb?

Ha arra gondolunk, hogy mi mennyi időt vett igénybe, akkor egyértelműnek tűnik, hogy az univerzum megalkotása volt a nagyobb feladat. De ez a nézőpont túlságosan is felszínes lenne, hiszen nem veszi figyelembe az alkotó tudásszintjét.

Amikor a tiszta energiámból elkezdtem létrehozni valamit, még tudatlan voltam. Talán jobban, mint egy újszülött csecsemő, hiszen neki már bonyolult szervei működnek, képes lélegezni, hangot kiadni, lát, hall, érez, sír és nevet, hogy csak a legalapvetőbb készségeit nézzük. Én pedig épp hogy csak felfogtam, hogy létezem.

Az önnön megtapasztalásom vágyából született elemi részecskék megfigyelésével kezdődött minden. Figyeltem, felfedező „úton” voltam önmagamban. Ennek a hihetetlen és elképzelhetetlen mennyiségű megfigyelésnek, tapasztalásnak, következtetésnek és választásnak köszönhetően tanultam és alkottam.

Mire odáig jutottam, hogy felébredt bennem a vágy, hogy valami olyat alkossak, ami nem csak a behatárolt törvények keretein belül létezhet, hanem önálló választásai lehetnek, már nagyon sok mindent tudtam, hiszen eltelt közel 10 milliárd év és az univerzum már régóta egy működő rendszerré állt össze bennem.

Az újszülöttből immáron „tini” lett, aki kijárta az elemi iskolát, és valami többet szeretne alkotni.
Ezzel a példával élve, lehetne az a kérdés, hogy mi a nehezebb:

1. egy újszülöttnek megtanulni járni, beszélni, írni, olvasni és a nyolc elemi tudásanyagát magába szívni 14 év alatt, vagy
2. egy tininek 5 év alatt leérettségizni és elkezdeni a tanulást egy jó egyetemen?

Úgy gondolom, hogyha egy felnőtt ember szemével nézzük a dolgot, akkor azt mondjuk, hogy az első 14 évben tudásunknak kb 70%-át megszereztük, tehát az jóval több, mint a maradék megszerzése. De ha jobban belegondolunk akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy ez az első 6 évben, szinte csak játék volt hiába adta az összes tudásunknak több mint a felét. Azaz sokat tanultunk, sok idő alatt, de ez tiszta élvezet volt.
Ami utána következik a gimiben és az egyetemen, az viszont már munka és erőfeszítés, amihez felhasználtuk mindazt, amit az első 14 évben már magunkává tettünk. Így ez utóbbi sokkal nagyobb volumenű.

Valahogy így van ez a teremtéssel is. Az első időket nevezhetném „játéknak” is, hiszen alapja a megfigyelés és a tapasztalás. Aztán a törvények megalkotásával – ami egy gyermeknél nagyjából az írás-olvasás készségének elsajátításával ér fel -, elkezdődhetett az anyag, a működő univerzum létrehozása. Ha ekkor az elejétől fogva tudtam volna azt, amit a befejezésekor, akkor igen könnyű lett volna a dolgom, bár a közben eltelt időre mindenképpen szükség lett volna, hogy a kihunyó csillagaimból megszülethessen a sokféle anyag és a bolygók.

Az élet megalkotása az viszont már valami más. Mondhatni pont fordítva történt, mint az anyag és az univerzum megalkotása. Itt is a vágyam volt a kiindulópont, de a megvalósítás már pontos céllal történő, sziszifuszi munka volt az elején. Az első élő organizmusok létrehozásában nem volt semmi játék. Tudtam, hogy mit akarok elérni, és addig próbálkoztam, amíg sikerült létrehoznom.

Persze itt is kellett megfigyelés, következtetés, választás, de már tudatosan. Ahogyan az anyag megalkotása egyfajta melléktermék volt az önmegismerési játékomban, úgy az élő sejt létrehozása akaratlagosan történt.

Évmilliárdokig küzdöttem aztán a megfelelő környezeti tényezők biztosításával, az élőlények alakítgatásával, mire elérkezett végre az élettel teli Föld virágzása, ami már játékossá tehette a teremtésemet.

Így végiggondolva azt hiszem, hogy nehéz eldönteni, mi lenne jó válasz a kiinduló kérdésre. Az élet teremtése nehezebbnek tűnik, mert sokkal tudatosabb volt, így jobban emlékszem is rá. De valójában nem mondanám azt, hogy az egyik, vagy a másik volt problémásabb. Fel kellett nőnöm, és ehhez mindezt meg kellett tapasztalnom.

És visszanézve nagyon élvezetes volt az egész.