Ellentmondásos tanácsok

Nagyon szeretném jól teremteni az életemet, de minél tudatosabban igyekszem ezt tenni, annál több ellentmondásos “jó tanácsba” ütközöm.

1. Tudjam, hogy mit akarok vagy engedjem el az akarást?
2. Legyen konkrét (SMART) célom, vagy legyek flowban?
3. Kérjek, hogy megkaphassam vagy ne kérjek, mert azzal azt fejezem ki, hogy hiányom van abból a bizonyos akármiből?

Jelenleg most ezek fontos kérdések számomra, hiszen az életem teremtése a tét. Milyen lenne a megfelelő hozzáállásom, ha napról napra csodásabb életet szeretnék élni? 

Érthető a dilemmád. Az életünk telis-tele van olyan meghatározásokkal, melyek bizonyos szempontból igazak, más szempontból nézve viszont pont az ellenkezőjük látszik annak.

Ez azért van, mert egyén és helyzetfüggő is egyszerre az, hogy mikor, milyen hozzáállás a megfelelő a teremtésben. Mindig az adott kérdés viszonylatait kell figyelembe venni a megfelelő választáshoz. Fontos, hogy pontosan miről van szó, mikor, milyen helyzetben és milyen “szereposztásban”. 

Például: 

Bizonyos helyzetekben igenis nagyon fontos tudni, hogy mit akarunk. Ha bemegyünk egy étterembe, nem mondhatjuk azt a pincérnek, hogy “hozzon valami finomat”, mert leginkább csak néhány ajánlást vagy akár visszautasítást is kaphatunk egy ilyen kérésre. Ugyanakkor viszont, elengedhetjük az akarást, amikor belsőnkre hagyatkozva kiválasztjuk, hogy melyik étterembe menjünk, majd az étlapról melyik ételt válasszuk ki magunknak. Van, amikor a döntés és az akarás segít és van amikor az akarat nélküliség. 

Úgy lehet legkönnyebben dönteni a kettő között, hogy a célunkat vesszük figyelembe. Ha a haladásról, kitartásról van szó, akkor az akarat segíteni fog. Ha viszont teremtésről, könnyed létről van szó, akkor az akarat csak gátolna, tehát az a jó választás, ha elengedjük.

Például, ha beülünk egy taxiba fontos tudnunk, hogy miért tettük ezt:

1. 1. Azért, mert egy konkrét helyre akarunk menni?
   2. Azért, mert kikapcsolódásként nézelődni szeretnénk vagy megismerni a helyet, ahol vagyunk?

Az 1. esetben az akaratunk szerinti címet adjuk meg a sofőrnek, a 2. esetben pedig, megkérjük, hogy csalinkázzon velünk, mutassa meg a várost.

Szerintem ezekből a példákból már jobban látod, hogy az akaratra és az akarat elengedésére egyaránt szükségünk van. A lényeg, hogy ne keverjük össze, hogy mikor melyik hasznos számunkra.

Igen. Világos. De közben említetted, hogy ismernünk kell a célunkat, mert aszerint dönthetjük el, hogy mikor akarjunk és mikor legyünk könnyedek. Akkor tehát fontos a célkitűzés?

Természetesen fontos, hiszen még az is egy cél által valósult meg, hogy most ezeket a szavakat írod vagy épp már olvasod. Ez persze nem egy SMART cél volt és most sem az számodra. 

Vannak előre nem definiált céljaink is, amikor csak érezzük, hogy valamit meg kell tennünk, de ahhoz, hogy megtegyük, már ott kell lennie legalább a vágynak. De a pontosan kitűzött célok is hasznosak lehetnek, hiszen ha sok a dolgunk, sok mindent szeretnénk megtenni egy adott időben, akkor fontos, hogy tervet készítsünk hozzá. Így talán könnyebben fog menni. 

Tehát a célokkal kapcsolatban is az “is-is” a megfelelő válasz, és itt is tudnunk kell, hogy az adott helyzetben milyen pontosságú célkitűzés lehet hasznos a számunkra. Minél kevesebb ragaszkodás van bennünk, annál lazábban tudjuk kezelni ezt a kérdést is. Nem lehet (vagy szabad) meghatároznunk egy általános nézetet, miszerint bizonyos helyzetekben erre, más helyzetekben pedig arra van szükség, hiszen ez is egyénfüggő, mint minden más is.

Sejtettem, hogy valami ilyesmi választ adsz. 

Ennek alapján gyanítom, hogy a kérjek vagy ne kérjek dilemmára is egy “mindkettő lehet jó” választ kapok?

Pontosan. 

Való igaz, hogy a kérés – amennyiben könyörgés jellegű – magában foglalja azt, hogy birtokolni szeretnénk valamit, ami most nincsen nekünk. Így aztán a kéréssel egyfajta hiányt fejezünk ki, ami csak önmagát erősíti. Ezért mondják azt, hogy “ha imádkozol, akkor ne kérj, hanem légy hálás, mondj köszönetet már most azért, amit szeretnél kapni”. 

Ugyanakkor viszont az is igaz, hogy amire vágyunk, azt kérésben szoktuk kifejezni. Nem csaphatjuk be magunkat azzal, hogy csak hálálkodunk a gombóc fagyiért – amit kérnünk kellene a cukrászdában  -, miközben otthon csücsülünk a fotelben. Így sosem kapjuk meg! Ha felébredt bennünk a vágy, akkor azt ki kell fejeznünk egy kéréssel és hálásnak lenni azért, hogy fel tudunk állni, el tudunk menni egy cukrászdába és meg tudunk venni egy gombóc fagyit. A jó eredmény akkor lesz meg, ha mindent a maga helyén választunk. 

Vágy, cél és akarás, kérés és hála, majd cselekvés.

Egymás után és együttesen is ezek kellenek, hogy éljünk és teremtsünk. Pontosabban:

1. 1. Felébred bennünk a vágy valami iránt. Ez mindig a kiindulópont;
   2. elképzeljük a célt és eldöntjük, hogy akarjuk-e;
   3. ezt követi a kérés teleszőve hálával, mintha már a miénk is lenne;
   4. és ebből az állapotból kezdünk el cselekedni, hiszen a végeredményt elképzelve már tudjuk, merre induljunk.

Hogy megkapjuk a várt eredményt, a továbbiakban nagyjából úgy kell viszonyulnunk mindehhez, mintha elültettünk volna egy palántát a kertünkben. Egészséges növényt ültettünk a megfelelő földbe. Meglocsoltuk, majd magára hagyjuk, hogy növekedni tudjon. Időnként megnézzük nincs-e szüksége valamire – vízre vagy tápra -, de nem piszkáljuk, nem toporgunk körülötte, hogy mikor nő már meg. Tudjuk, hogy úgy lesz.