Őszintén szólva fogalmam sem volt mi lesz ebből, csak éreztem, hogy változtatni kell, mert már kibírhatatlan volt a feszültség.
És akkor megtörtént.
Ma úgy hívják sokan: “a nagy BUMM”.
Számtalan részre szakadtam, miközben teljes egységben voltam.
El tudod ezt képzelni?
Én voltam a sok milliárdnyi sűrűbb és a köztes ritkább rész is.
Hmmm…
Végre már nem voltam homogén. És ez hatalmas örömöt adott nekem. Hiszen már nem csak tudat, nem csak létezés voltam. Mindenségemben különbözőségek alakultak ki. Még persze csak egy nagy katyvasz volt az egész, de már volt valami. Mint amikor felkavarod az iszapot a tóban, és a víz zavarossá válik.
Fizikailag (hiszen már így is nevezhettem volna magam, ha tudtam volna, mi az a fizika) alakuló “formát” kezdtem ölteni. Tudatom hatalmas ajándékot teremtett önmagának, hiszen már volt mit megfigyelnie. “Elgondolkodhatott” azon – vagyis valójában inkább megfigyelhette -, hogy mi minden van ebben az összevisszaságban.
Energiáim mozgásnak indultak és különböző apró részecskékké váltak…
Folytatás itt: https://evoter.hu/3-fejezet/
