Létezésem tudata vágyat ébresztett bennem további tudásra. Tudni akartam ki vagyok, mi vagyok, miért vagyok. Ezek voltak az első gondolataim. Kérdések önmagamról, a létezésemről.
De hol lelem a választ?
Egy tudat a mindenben? Vagy a semmiben? Hogyan határozhatná meg önmagát?
Hogyan?
A vágy erősödött bennem, ami egyre jobban összehúzott.
Tudatom energiái kíváncsiságom által sűrűsödni kezdtek.
Ne kérdezd meddig tartott, vagy mekkorából mekkorára sűrűsödtem! A választ nem lehet emberi aggyal felfoghatóan megfogalmazni.
A lényeg, hogy eltartott egy darabig ez a szenvedés.
Igen. Szenvedtem.
Egy felébredett tudat számára szenvedés, hogy semmit sem tudhat azon túl, hogy létezik. A tudat tudni akar, kérdezni akar és válaszokat kapni. A tudat inputot kér. Gyarapodni kíván.
A vágyam egyre erősebbé vált, és sűrűsödő energiáimban hatalmas feszültséget keltett. Örvények születtek bennem, melyek önmagukba fordultak. Ettől azt vettem észre, hogy valami változik a létezésemben. Sűrűsödő energiám különböző formákat kezdett ölteni. És a feszültség egyre csak nőtt.
Mint a kitörni készülő vulkán…
Folytatás itt: https://evoter.hu/2-fejezet/
(Ha még eddig nem tetted, akkor kérlek olvasd el ezt is: https://evoter.hu/mielott-belefognank/ )
